A cseresznye első gyümölcseink egyike az évben, így általában nagyon keresett gyümölcs. Botanikailag a Rosaceae (Rózsafélék) családjába, azon belül a Prunus nemzetség alnemzetsége, Prunus avium, amely a Kaukázusból, Kis-Ázsiából származik. angol nyelven sweet cherry.

A legnagyobb termelői a világon: Törökország, USA, Irán, Oroszország, Spanyolország, Olaszország, Ukrajna. Kínában nem olyan régen még akkora kincs volt a cseresznye, hogy vendégségbe vinni egy tálkával nagy megtiszteltetésnek számított a házi gazdák számára, ha ezt kaptak ajándékba. S mint mindenben mostanra már Kína ebben is az élbolyba tör, amit többek között hazánk kutatói, szakembereinek is köszönhetik, hiszen ők tanították meg számukra e gyümölcs termesztését. Japánban pedig ugyan nem hatalmas a cseresznyetermesztés volumene, de nagy tiszteletnek örvend, mint gyümölcs, különösen a cseresznyevirágzás ünnepén.

Ára 400 forinttól 2000 forintig mozog kilogrammonként az érési idő, a kínálat, a fajta és persze az eladás helye, módja függvényében.

A Nemzeti Agrárkamara által az elmúlt években ismertetett adatok szerint Magyarországon összesen 2800 hektáron termesztenek cseresznyét. A termésmennyiségünk kb. 15 ezer tonna.

Termőre fordulása intenzív ültetvényekben 3-4 év, hagyományosban inkább 5-6. Az intenzív ültetvények előnyei, hogy könnyebb szedni az alacsonyabb fákról, nagyobb termésméret érhető el és könnyebb megvédeni a talajmenti tavaszi fagyoktól, hálózva akár a jégkártól és a nagy pusztítást okozó seregélyektől is megvédhető. Ám ennek telepítési költsége lényegesen megnöveli az ültetvény beruházási költségeit.

A termésátlagok itthon 6-12 t/ha között mozognak technológiától (az intenzív gyümölcsösök többet teremnek összességében), időjárástól függően.

Nehézségek: kézi munka igényes a metszése, betakarítása (különösen, ha „szárasan” kell szedni), a fagy-, jégvédelem, a sok csapadék éréskor is gondot okozhat, a hiánybetegségekről és kártevőiről, kórokozóiról nem is beszélve, bár ezek szinte minden gyümölcsről elmondhatók.

Termőhely igénye

Melegigényes (az évi középhőmérséklet 8 fok feletti legyen), a hideg talajokat nem szereti. Közepes víz igényű (maximum 700 mm csapadék/év), a magas talajvíz nem kedvez neki. Téli hidegre nem érzékeny, azonban a kora tavaszi fagyok gondot okozhatnak. Semlegeshez közeli pH-jú (6-8) talajokat kedveli, a magas (10%) feletti mésztartalmú talajokra érzékeny, ahogy magnézium- és vashiányra is.

Melegfekvésű, enyhe lejtésű domboldalakra való. A fagyzúgos, pangóvizes területeken fagylécek, rákos sebek is megjelenhetnek rajta. Az éréskori sok csapadék miatt felrepedhetnek a gyümölcsei, ezért érdemes lehet kalciummal, gibberellinnel, káliummal vagy pl. Prosiliconnal permetezni. A folyók közeli, nagyon párás helyek kedveznek a moníliás betegség fertőzésének érés során, különösen a repedt gyümölcsökön.

Cseresznyét a legnagyobb felületen Pest, Heves, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Bács-Kiskun Jász-Nagykun-Szolnok, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében termesztenek hazánkban.

Cseresznyefajták

Fajtaösszetételünk, -kínálatunk igen széles spektrumú, ami a hazai nemesítésnek is köszönhető. Ebben a NAIK Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutatóintézet érdi állomásán közel 70 éve nemesítenek cseresznyét és meggyet, így tőlük is kikerült már a piacra sok fajta, a legújabbak közül, pl. a finom ízű Magdolna, a kemény húsú Edit fajtákat említhetjük.

Érdemes különböző érési idejű fajtákat ültetni. A koraiakat a cseresznyelégy még kevésbé károsítja (ám a seregélynek már csemege lehet), a késői érésűekkel elnyújthatjuk a kínálatunkat. S természetesen, mivel a fajták többsége önmeddő, érdemes figyelni a porzófajtákra is, hogy megfelelő virágzási idejűeket válasszunk egymáshoz.

A gyümölcsök kb. 8 hét alatt érnek be, de a fajták között érési időben nagy különbségek vannak, így május közepe-végétől július közepéig tart. Ha a fogyasztókon múlna, minden termés 28-32 mm közötti lenne, de ezt azért csak kevés fajta tudja. Sok az elvárás, amit teljesíteniük kell a fajtáknak, edzettek legyenek, ne legyenek túl fogékonyak a betegségre, ne repedjenek, magvaválók legyenek (pl. Valerij Cskalov húsa kissé rátapad a magra), lehetőleg öntermékenyek legyenek-a többség önmeddő, méhek porozzák, ezért fontos a méhkímélő technológia. Ma már a hazai szaporítóanyag kínálatban azonban sok öntermékeny fajta található pl. Alex, Petrus, Sándor, Paulus, Sunburst, Sylvia, Stella, Celeste. A fogyasztók elvárják, hogy nagy, mély bordó, roppanós, finom ízű gyümölcsűek legyenek, amiket a piacon megvesznek. Az alábbiakba külön is jellemzek pár értékes, vagy említésre méltó tulajdonsággal néhány fontos fajtát, nagyjából érési sorrendben, május közepétől haladva egészen július elejéig.

• Rita: igen korai fajta (május 20. körül érik), repedésre hajlamos, gyenge növekedésű a fája.
• Bigarreau Burlat: korai fajta, finom, nagy gyümölcsű, jól bevált, gyakran ültetett fajtánk.
• Tünde: bőtermő, ellenállóbb a gombáknak, finom gyümölcsű, kemény húsú.
• Szomolyai fekete: erősen festőlevű, nagyon ízletes, apró gyümölcsű, blumeriella-toleráns, ipari fajta.
• Carmen: kiváló, nagy gyümölcsű (akár 30 mm is lehet átmérője), kemény húsú, jól bevált fajtánk.
• Vera: öntermékeny, kemény húsú, jól bevált fajtánk.
• Margit: festőlevű, nagy gyümölcsű, jól bevált fajtánk, gépi szüretre is alkalmas, friss fogyasztásra való.
• Paulus: igen nagy, nem repedő, kemény gyümölcsű, öntermékeny, de nem köt túl.
• Kordia: nagy, sötétbordó, édes gyümölcsű, erős növekedésű, bőtermő fajta.
• Van: bő levű, magja igen kicsi, kemény húsú, túlkötődésre hajlamos, jellegtelen ízű, de jó porzófajta.
• Linda: kései, nagy gyümölcsű, érzékeny a blumeriellára, gépi betakarításra is jó, jól bevált fajtánk.
• Germersdorfi óriás: legnépszerűbb, repedésre hajlamos, finom, roppanós gyümölcsű, edzett fajta.
• Kavics: finom ízű, moníliára, blumeriellára nem, fagyra kissé érzékeny, sokáig a fán tartható.
• Hedelfingeni óriás: edzett világfajta, a blumeriellás betegségre toleráns, tápanyag-igényes.
• Katalin: nagy gyümölcsű, festőlevű, jól bevált, sztigiminára toleráns, exportra, fagyasztásra is jó.
• Regina: legkésebbi fajtáink egyike, nagy gyümölcsű, nem reped, igen jól bevált, terjedése várható.

Vannak sárga színű fajták is, pl. Sárga cseresznye, amely júni végén, júli elején érik és tarka színű fajták is, pl. a Vega, a Bigarreau Napoleon pirosas-sárgás színével leginkább befőttnek jó.

Koronaformák

A hagyományos fajtákat 2-3 évente metszik, az intenzívet évente kell metszeni. A metszés után érdemes lekezelni a sebeket (Leucostoma, Pseudomonas elleni védelemben fontos lehet).

Általános az orsókoronaformák (pl. Brunner-orsó, karcsú orsó) használata, de katlan és vázaformákra is alakítják a cseresznye fákat, illetve az utóbbi időben a sövény és spanyol bokor formák is terjedőben vannak.

Különleges igényeket elégít ki a Szerb oszlopos cseresznye, ami egy igazán kicsi, házi kertben is termeszthető.

Alanyfajták

Hazánkban a vadcseresznye alanyok pl. F12/1 (mészérzékenyek!) és a télálló sajmeggy különböző klónjainak használata terjedt el leginkább. Előbbire jellemző, hogy a nemesfajták rajta erős növekedésűek és később fordulnak termőre. A sajmeggyen ugyanakkor kevésbé érzékenyek a fák a talajuntságra, kevésbé mézgásodnak, viszont rövidebb élettartamúak. Utóbbira jó példa a szárazság- és mésztűrő, SL 64 alany. Néhány újabb, alacsonyabb növekedést, bőtermést eredményező alany is terjedőben van, különösen az intenzív ültetvényeknél, pl. a nem sarjadzó, de karózást igénylő Gisela 5.

A cseresznye tápanyaghiányának tünetei

A cseresznye termesztése során a megfelelő víz- és tápanyag-ellátottság a növények kondíciója, a termés minősége, mennyisége a fagytűrés és a télállóság miatt fontos.

Hazánk talajai sok esetben magas mésztartalmúak, így talán az egyik leggyakoribb probléma a cseresznye-termesztés során az ún. mészklorózis, ami főként vas, de más mikroelemek (pl. a Zn, Mn, Cu) hiányában nyilvánul meg, mivel a kalcium ezekkel antagonizmusban áll, így nem tudja a növény kellő mennyiségben felvenni ezeket.

A másik „érzékenysége” a cseresznyének a klórral függ össze (levélszél perzselés, rossz kötődés formájában), ezért klór tartalmú műtrágyákat nem szabad használni a cseresznyefák trágyázásakor.

• A nitrogénhiány tünetei: rossz kötődés, intnzív gyümölcshullás, apróbb, halványabb levelek, gyenge virágzás, halványabb termés.
• A káliumhiány tünetei (kifejezetten kálium-igényes faj): a levélszél barnuló, lefelé sodródó, gyenge szárazság-, fagytűrés, kevésbé ellenálló fák a betegségekkel szemben.
• A mangánhiány tünetei (igényes erre a tápelemre is): márványos sárgulás, fehér pettyek
• A foszforhiány tünetei: fagyérzékenység, haragoszöld-vörös lombszín.
• A kalciumhiány tünetei: fiatal levelek csúcsa elszáradó, rosszabb szállíthatóság, pultállóság.
• A magnéziumhiány tünetei: a levelek érközi sárgulása, különösen a főér mentén.
• A bórhiány tünetei: rossz kötődés, színeződés, könnyebben reped a gyümölcs héja.
• A rézhiány tünetei: a levél széle felfelé pöndörödik, majd lehullik, ún. boszorkányseprűség figyelhető meg, a hajtáscsúcsok elszáradnak.
• A vashiány tünetei: először a fiatal leveleken jelenik meg a sárgulás.
• A cinkhiány tünetei (kifejezetten érzékeny rá): aprólevelűség, ún. rozettásodás, torz, merev levelek alakulnak ki.

Ezek alapján jól látható, hogy a cseresznye igényes növény, teljes odafigyelést igényel a telepítéstől kezdve az azt követő években az egész vegetációs ciklusban. A növényvédelméről, kártevőiről, kórokozóiról egy következő blogbejegyzésben fogok elmélkedni majd.