Január hónap van, új év, új feladatok. Már elkezdtem az idei évi metszéseket. Először azzal a kis meggyessel vettem fel a harcot, amelyet a Fiatal Gazda Pályázat elnyerése után telepítettem.

Milyen harcot? Aki látja az ültetvényt, nem hiszi el, hogy még csak most lesz 3 éves. Nagyok a fák, erőteljesek, így sokat kell vágni rajtuk, alakítgatni, s bizony már a fűrész is elő-előkerül a metszésükkor. A sebeket igyekszem lekezelni, amíg van erőm, időm még a legkisebbeket is. Tudom, hogy a régi két forintos a határ, az a fölöttieket ildomos és javasolt is kenegetni, de én az ez alattiakkal is képes vagyok bíbelődni. (Egyébként a kis sebek fertőződésének megakadályozására a közvetlenül a metszések utáni rezes lemosó permetezés is jó lehet.)

A sebkezelést én nagyon fontosnak és hasznosnak tartom. A sebkezelés révén nem juthatnak be a növény szöveteibe a fa pusztulását, leromlását előidéző mikroorganizmusok. Ha a fatest is sérül, szabaddá válik, vízszállítási problémák is kialakulhatnak. A sebkezelés által könnyebben, gyorsabban indul meg a hegedés, a regenerálódás a seb helyén.

Ahogy a pomázi gazdabolt oldalán olvasható, érdekes tapasztalat, hogy a lomblevelű fák sebei gyorsabban gyógyulnak be, mint a tűlevelűeké, mert törzsükben és ágaikban több tartalék tápanyaggal rendelkeznek, a tűlevelűek ugyanakkor képesek gyantával befedni a sebet, megakadályozva ezzel a fertőzéseket. A gyümölcsfák közül pedig az alma, körte jobban regenerálódik, mint a csonthéjasok és héjasok. A diónál például egyáltalán nem mindegy, hogy mikor metsszük, mekkora sebekkel. Ősszel jobb, mert akkor kevésbé nagy a turgornyomása, vagyis kevésbé folyik a sebeken keresztül a fa leve, amit aztán hiába kezelünk le, az ilyen sebről lefolyik a sebkezelő. Tavaly augusztus, szeptember hónapokban metszettem a diófáinkat és semmi „könnyezés” nem volt. A maradékot október végén, november elején metszettem és az enyhe idő miatti melegben kenhetetlenek voltak a sebek frissen, lefolytak. Pár nap múlva újra kellett kezelnem őket.

Na, de kanyarodjunk vissza a sebkezeléshez. Ha nagyon nagy felületet kell leápolni, akkor érdemes előbb kitisztítani a sebet (mondjuk töréskár, vadrágás, dörzsölés, jégkár esetén), ha nem sikerült tökéletesen sima felületet levágnunk, akkor pedig egy kacorkéssel kiigazíthatjuk, körbevághatjuk a felületet.

Ezután kerül rá a sebkezelő anyag. Sokféle kész sebkezelő anyag található már a gazdaboltokban illetve a különböző kertészeti jellegű weboldalakon is. Sőt, vannak különböző gyógynövények (csalán, hagyma, torma, stb.), gombaölők, rovarölők, olajfestékek kombinációjával és felhasználásával készült házi változatok is. Jómagam a rézkészítmények és a festékek keverékével próbálkoztam, de amikor elfogytak a hozzávaló komponensek, akkor egyszerűbbnek tűnt megvásárolni a direkt erre a célra készített termékeket.

E helyütt én most csak két terméket mutatok be, mert nekem ezek váltak be a legjobban, de, ha valakinek más termékekkel vannak tapasztalatai ne habozzon, ossza meg velünk is!

Az egyik a BIOCERA, amely egy méhviasz tartalmú fasebkezelő és oltóviasz. Hatóanyagai természetes eredetűek. Ahogy a gyártó adatlapján is látszik, méhviasz, fenyőgyanta, faggyú, növényi olajok és alkohol a fő összetevői.  Felkenés után azonnal behatol 1-2 mm mélyen a fa szöveteibe és elpusztítja az ott lévő, vagy a vágás következtében a felületre került gombákat és baktériumokat.

Ezt szabad szemmel nyilván nem látom és nem tudom azonnal alátámasztani, de mégis, ha beteg felületet kell lekenni, akkor szívesebben választom ezt a kezelő anyagot, az előbbiek reményében. Amit viszont látni lehet, hogy szép piros (s az is marad a lekent felület jó sokáig), így elég feltűnő a fákon! 

A leírása alapján az előnye, hogy a megszilárdulás során keletkező vékony film (nem kell túl vastagon kenni, mert, ha túl sokat teszünk az ecsetre, akkor az lepereg róla, mire a felülethez érnénk) védi a sebfelületet a további fertőződéstől és megakadályozza a sejtnedvek eltávozását. Nem repedezik be a felületen, a rugalmassága miatt, tartós fedést biztosít. Előnye, hogy könnyen kenhető (fontos, azonban, hogy jól fel kell keverni, mert a viasz külön szokott válni, tapasztalataim szerint, hosszabb állásidő alatt). Nem szárad rá az edény falára, tehát szinte teljesen fel tudom használni, ami a tégelyben van. Előnyként írják, hogy mínusz 10 fokig lehet használni, én inkább a 0 fokot látom határértékének, mert alatta már kissé megkeményedik, nehezebb vele kenegetni. Denaturált szeszel hígitható, ha egy kicsit már veszít a kenhetőségéből, mondjuk a többéves termékünk (hivatalosan két évig tartható el).

100, 200 g, 500 g, 1000 g nagyságú méretekben kapható. A fél kilós kb. 2500 Ft (persze helyfüggő az ára).

A másik anyag a FAGÉL, amit én előszeretettel használok. Ez szép kék színű, de ahogy szárad szürkésfeketévé válik. Egy liter készítmény, azok szerint, akik lemérték kb. 4-8 m2 felület egyszeri kezelésére elegendő. A kezelést, akárcsak a metszést is száraz időben, ennél is inkább csak 0 fok felett lehet elvégezni (tapasztalatom szerint ez jobban „bírja” a hideget, mint az előző). Erős napsugárzás mellett azonban nagyon gyorsan beszárad, ami mondjuk a sebek szempontjából jó, de akkor gond, ha folyamatosan használjuk és nem tudjuk rátenni a tetejét. Na, ilyenkor jól rászárad az edény oldalára és az ecsetre is, amit már nem lehet lekapargatni, illetve az ecsettel is nehezebb bánni, így kicsit pazarlóbb, mint az előző. Az ecset viszont, ha vízbe áztatjuk pár órát, kiázik és újra lehet használni (feltéve, hogy nem hagytuk egy napig állni a géllel együtt, akkor már új ecsetet kell beszerezni).

A fagél előnye, hogy a kezelés helyén rugalmas, szellőző bevonatot képezve tartós védelmet nyújt és megakadályozza a seb kórozók általi fertőzését. Jobban lepergeti az esőt, mint az előző. Oltványok metszlapjainak összeforradását is segíthetjük vele. Illetve én pl. a tavalyi szálvessző lekötözéskor szőlőn eltörtem egy-két szálvesszőt. Összekötöztem a törött részeket és fagéllel lekenve, csodásan összeforrtak a vessző részei, szépen kihajtottak a rügyei és jó termést is hoztak a hajtásai.

120 ml, 500 g, 1000 g, 5000 g nagyságú méretekben kapható. A fél kilós kb. 1700 Ft (persze ennek is helyfüggő az ára).

Végül még egy-két gondolat a sebek gyógyulásáról. Minél jobb állapotban vannak a fáink, minél jobb a tápanyag-ellátottságuk, annál könnyebben gyógyulnak a sebek. Minél rendszeresebben metsszük őket, annál kisebbek a vágási felületek, annál könnyebb dolgunk van. Nagy sebeknél sok vízhajtás képződik, amit aztán megint vagdoshatunk le. (Állítólag vannak már a vízhajtást gátló, ún. inhibitor hatású anyagok is, amikkel kezelhetjük az ilyen sebeket.)

Amikor elkezdtem ezt a bejegyzést írni, kb. fél oldal volt a tervem, de ahogy írtam egyre több minden jutott eszembe ezzel a nagyon érdekes kis „aprósággal”, a sebkezeléssel kapcsolatban. Bizony sok dolgot érdemes tudni még erről a sokak által kevésbé fontosnak vélt termesztés-technológiai elemről is.